Édes Tibor,

Leveled, bevallom, legalább annyira megrázott, mint Téged a hazugságrol szóló fejezet francia forditása. Mikor azonban sorravettem megjegyzéseidet, némileg megkönnyebbültem, mivel sokat a kifogásolt kifejezések közül – kihagyások, slamposságok, helytelenül gépelt mondatok stb. – azon az elkeveredett két példá­nyon, melyeket titkárnöm egy félreértett kérés alapján nem Hozzád, hanem a Preuve szerkesztőségébe küldött, már kijavitottunk. A példányokat ma vagy holnap visszakapom és természetesen ezeket azonnal elküldöm Hozzád, ami után majd sokkal világosabb képet kapsz a forditásról. Remélem, <a> kijavított szöveg elolvasása után nem leszel majd annyira kétségbeesve. Megjegyzem még, hogy a tévedések játékának betetözéséül olyan példányt kaptál, amelyen nincsenek a ǀ:szerzői:ǀ javitások nincsenek feltüntetve. Ezt nem is ellenőriztem, mivel a lohalálban elküldött szövegen eszközölt géphiba javitásokat szerzői javításoknak véltem.

Tudnod kell még, hogy ezt az utolso fejezetet soronkivül csináltam és még e javitott formájában sem küldtem volna el, ha nem lett volna ǀ:oly:ǀ sürgös szükséged rá. Ebböl is kiderül, hogy urihölgy ne mutatkozzon társaságban kifestetlenül és ápolatlan frizurával s különösen akkor ne, ha ez a „társaság” maga az iro, - aki ezenfelül még szakember is.

Ami a regényt illeti, az én véleményem is az, hogy életed legjobb irása és szivügyem, hogy a forditás jól sikerüljön. A stilusproblémák – véleményem szerint – nem megoldhatatlanok a francia kiadásban sem, annak ellenére, hogy a francia nyelv kétségtelenül merev és konzervativ ǀ: legalábbis joval merevebb a magyarnál :ǀ. Arra kérlek tehát: függeszd fel véleményedet addig, amig egy teljesen revideált és nyomdakész szöveget kapsz kézhez.

E levelet egyébként majd a javitott kézirat kézhezvétele után folytatom és addig is igaz szeretettel ölellek:

László

U. I. Böbét sokszor csókolom.